Már többször kértem a chat falon, hogy véleményét, hozzászólásait aláírva tegye mindenki közzé. Hangsúlyozom, hogy ez a honlap elsősorban a gyerekek részére készül. Talán ők azok akik a leginkább megértették ezt a kérést. Valószínűleg ők ennek a döntésnek a legnagyobb vesztesei is, mert itt nem üzenhetnek egymásnak a közeljövőben.

Nem tudjuk persze elkerülni a zöld, lila, sárga és egyéb érzelmű látogatók arctalan piszkálódásait, de ha valakinek az okoz élvezetet, hogy tíz éves gyerekeken, köszörüli a nyelvét...A gusztustalan hozzászólásokat azonban eddig is elviseltük, és ezután is kénytelenek leszünk, csak más fórumokon. Azt persze  nem tudom elképzelni, hogy én felmennék egy másik csapat honlapjára, és ott nekiállnék beszólogatni, de hát nem is vagyunk egyformák.

A kaput azonban most egy időre betette egy tegnapi beírás, amelyben - valószínűleg egy honvédos(!) szülő -név szerint említett meg valaki egy gyereket becsmérelve teljesítményét. Az elmúlt hét katasztrófálisan sikerült. Viszont ha van valami ami még ennél az egy hétnél is nagyobb károkat okoz, akkor az ilyen vélemény formálás az. Nem tudom hogy ki hogy képzelte ezt, de azon kívűl, hogy egy gyereket tönkretesz vele, az egész csapatot - a saját gyerekét is - tulajdonképpen felmenti a felelősség alól, teljesítményét indokolatlanul a másik fölé emeli. Ezt még annak a pár elfogadhatóan teljesítő gyereknek az esetében sem tudom elfogadni, akiknek estleg lenne okuk a méltatlankodásra.

Sajnos más fórumokat is böngészve ( nem csak ennél a korosztálynál, és nem csak ebben a témában ) azt tapasztaltam, hogy a legtöbben élvezettel írogatnak név nélkül, X-ek, Y-ok, különböző álnevek mögé bújva. Bátran nyílvánítanak véleményt mindenről és mindenkiről, sokszor érthetetlen stílusban. Ha egy ilyen,vagy ehhez hasonló oldalon a gyerekek azt látják, hogy lehet írogatni bármit, és még csak nem is kell a véleményem mögé állni, akkor milyen emberek lesznek? Hogyan fognak kiállni a fontos dolgokért az életben, miként fog megváltozni általuk az a szemlélet, ami az elmúlt húsz évben az egész országot, benne a labdarúgásunkat is tönkretette? Milyen nevelő munkát lehet így velük végezni? A sportban különösen fontos, hogy legyen tartásuk, tökös (elnézést!) gyerekek legyenek. Csak nézzünk már rá a válogatott utóbbi két mérkőzésére. Így nem lehet meghalni!

Ezekből a kis apró dolgokból, mint ez is lesz majd felnőtt korra szakadéknyi különbség az élmezőny és köztünk. Amikor rossz körülményekről beszélünk az utánpótlásban, akkor ne csak a rossz talajú pályát, a kőkemény labdát értsük alatta, a közeg ami körülveszi a gyerekeket legalább ilyen romboló. Bizonyos dolgokon nehéz változtatni, de törekedni kell ebből kiszakadni.

 Végezetül itt van egy kis történet, amit Tóth János tanár úrtól halottam a TF-en.

Egy dán származású diák a tanár úr előadásán egyszer csak megszólalt:

-Tanár, te király lehetnél nálunk Dániában! Ezt így nekünk senki sem tanítja!     

-Ne hülyéskedj! Nemrég még európa bajnokok voltatok, rengeteg jó játékos játszik szerte európában, a futballotok most is jóval előttünk jár.

-Ja, mert nekünk ilyen a mentalitásunk.

 Gábor bácsi