A vereség ellenére nagyszerűen helytálltak a gyerekek szombaton a Ferencvárossal vívott mérkőzésen is. Ami az Újpest meccs után ismét kellemes meglepetés volt, az a gyorsaságunk. 5-6 poszton is felülmúltuk a Fradit ebben az alapvetően fontos mutatóban. Persze ennyivel még feltétlenül jobbak nálunk. Még....

Az első percekben tele voltak a gatyák, feltörte a hátunkat a háló. A fejek mellett a mély talajjal is meg kellett küzdenünk, nemhogy fordulni, de még talpon maradni is nehezen tudtunk. A Fradi több nagy helyzetet is kialakított, de ezek egy kivétellel rendre kimaradtak. Nekünk kellett egy negyed óra, mire elhittük hogy nem kell betojni. Szépen lassan egyre többször és többször merészkedtünk át a másik térfélre, és egyre több zavart is okoztunk. Mátéval és Danival most sem tudtak mit kezdeni az ellenfél védői, miközben mi egyre masszívabbá váltunk hátul. Sikerült kiegyenlíteni, mind játékban, mind eredményben.

A második félidő első perceiben ismét beszorultunk, de gólt csak két szöglet után kaptunk, ami azért már elég bosszantó. Ez után mi kerültünk fölénybe, és ez már kitartott a végéig. Néha még én is meglpődtem, milyen gyorsan feljátszottuk a megszerzett labdát a csúcsba. Teljesen megérdemelten egyenlítettünk ki, hiszen rengeteg helyzetünk volt, és büntetőt is hibáztunk. Két perccel a vége előtt aztán jött egy szerencsétlen öngól, ami eldöntötte a meccset a Fradi javára.

 A Bronxi mese című filmet egyébként is mindenkinek ajánlom. Robert De Niro rendezte és az egyik főszerepet is ő játsza. Ha valaki mégsem szeretné a gengszter történeteket ( ez elsősorban nem is az ), egy mondatért akkor is érdemes megnézni a filmet. A gyerekek már tudják, és remélem ezt minden edzésen, minden mérkőzésen szem előtt tartják majd ezután is.

"Nincs szomorúbb dolog az elvesztegetett tehetségnél."

Gábor bácsi