Nagyon érdekes találkozót sikerült kifognunk a hazai rendezésű Futsal Európa Bajnokság negyeddöntői közül. A Papp László Sportarénában a helyszínen izgulhattuk végig az Azerbajdzsán- Ukrajna mérkőzést. Előzetesen kicsit bántam, hogy ez a két gárda jutott erre a napra, de aztán remek dolgok történtek a pályán, és nagyszerűen szórakoztak, mind a gyerekek, mind a szülők. Ráadásul értékes szakmai tapasztalatokkal lehettünk gazdagabbak, hiszen két teljesen más felfogásban játszó csapat került szembe egymással.

Korán kiértünk, így  egyrészt jó helyre ülhettünk, másrészt már a bemelegítést is végig tudtuk nézni. Már ekkor látszott, hogy míg az ukránok katonás fegyelemmel iskoláztak, addig az azeri brazilok lazábbra vették a figurát. Feltűnő volt, hogy a fehér mezesek sokkal többet nyújtottak, mint északkeleti szomszédunk. Voltak természetesen hasonló dolgok a két csapat bemelegítésében, de ezek a feladatok is csak látszólag voltak ugyanazok. Aztán a mérkőzésen is kiderült, hogy itt ma két merőben más felfogású csapat feszül egymásnak. Az ukránok mindent tudnak a játékból, ami tanulható. Nem egyszer csak lesték a figurákat az azeriek ( írjak brazilokat?). Kimagasló kombinatív készséggel rendelkeznek, ehhez a megszokott fegyelmezett magatartás, feszes játék társul. A másik oldalon ennek a gyökeres ellentéte. Minden az egyéni képességekre épül, szenzációs cselek, lövések, a játék párharcokra építése. A futball igazsága a 3:3-as végeredmény. De...A büntetők is különleges párharcok, ezeket is meg kellett vívni, ráadásul -bár minden elismerésem a sárgáké-, semleges nézőként mégis inkább a brazerieket nézném tovább. Egyébként is: Brazília 5-szörös VB győztes. Az egyéni képességek mindenek felett állnak. És ha ehhez még jó a csapatjáték is...

Gábor bácsi