Tegnap a lehető legszebb névnapi ajándékot kaptam meg a CSAPATTÓL! Olyan játékkal rukkoltak ki a Vasas ellen, amire edzésről-edzésre készülünk, amiről folyamatosan beszélünk egymás között, és aminek a lehetősége benne van a gyerekekben és ebben a keretben. Persze nem fogunk mindig így játszani, de egy ilyen este sok mindent visszaigazol gyereknek, szülőnek, edzőnek egyaránt.

Gyorsan egy dolog ami nem tetszett. Rosszul kezdtünk, nem ütköztünk, 10-15 percbe telt, mire üzemi hőmérsékletre melegedtünk. Sok volt az eladott labda, a lassabb tempó pedig a kombinatív játékban jó Pasarétnek kedvezett.

Ami viszont pozitívum. Kiváló egyéni teljesítmények voltak. A támadásaink gyorsak, pontosak, célratörőek voltak. Gyorsabbnak tűntünk, a párharcok java részét megnyertük, és amikor már a bab is hús volt, többen elővették a színes ceruzát, és igazán szép dolgokat rajzoltak. A meccs jó szolgálatot tett nekünk abban is, hogy az elmúlt időszak betegei, sérültjei újra felvehették a ritmust.

 Azért mindenkit óva intenék az elbizakodottságtól. Még mindig igen messze vagyunk attól, amit célul tűztünk ki.

Gábor bácsi